Ma Varga elvtárssal elvittük a fürdőkádat a leflexelt gázcsövekkel és a konvektorok kályhacsöveivel, valamint a "Hévíz" márkájú átfolyós fürdőszobai gázbojlerrel együtt a fémhulladék felvásárlására szakosodott egységbe. Első lépésként a Fasztrát megterheltük a mintegy 100 kg tömegű öntöttvas káddal, amit a kellemes dőlésszögű, itt-ott szinte függőleges csigalépcsőn vittünk le az udvarra. Ezt követően - viszi a halál a többit lépcsőn, gondoltuk - Péter az ablakból dobálta ki a maradék fémhulladékot a Nemestakács utcai ganéba (a Tanácsnál jóváhagyott papír szerint "az úttest és a járda közötti, földdel borított területre"), többek között az egykori konyha öntöttvas mosogatóját, és a már említett fali vízmelegítőt. Én alulról biztosítottam a helyszínt. A potyogó horganyzott csöveket és egyéb fémipari termékeket azonnal behelyeztem a kombi jármű farába.
Ami meglepő volt, az a felvásárlási összeg - a Dalos utcai (Szeged-Baktó) telepig tartó út során úgy becsültük, legfeljebb 3-5.000 forintot kapunk az alábbi képeken is látható mennyiségű fémhulladékért. Ennek mintegy háromszorosa ütötte markunkat. Nem is csoda, hogy dekadens társadalmunkban jelentős számú állampolgár űzi életvitelszerűen ezt a sportot.
